A biztonságtudatosságról - Kasznár Attila[1]

Kasznár Attila PhD: Idősor, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzetbiztonsági Intézet, Magyarország / Tanszékvezető, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézet Terrorelhárítási Tanszék

Az angol verzióhoz:


A 21. század második évtizedében megváltozott váltás, hogy a mindenkori elfogadott biztonsági dimenziók olyan átalakítással és változással járjanak, amelyek következményei minden korábbi, a tárggyal kapcsolatban álló tudományos állásfoglalás átértékelésére, valamint a megfelelő kiegészítésre kényszerülnek. A megállíthatatlan technológia és a technikai változások által felgyorsított globalizáció minden egyes biztonsági szegmensben átformálja az emberiség mindennapjait, az új lehetőségeket az egész sor nyit nyitva az az egyén, valamint a közösségek előtt, az egyben az új kihívások tárházát eredményezi, és ezeket a világ társadalmainak pillanatnyi legkevésbé sincsenek. felkészülve. A változás miatt gyakorlatilag olyan gyorsasággal megy végbe, amely pillanatok alatt erodálja a korábbi kihívásokat a kifejlesztett és az elsajátított biztonsági válaszmechanizmusokat.

A válaszreakciók hiánya azonban olyan súlyos következményekkel jár, amelyek biztonságát csökkentik, vagy akár jelentős sérüléséhez vezethet. Ennek következményei rendkívül összetettek és súlyosak; alapvetően érinthetik a rendészettudomány területét, de ezen túlmenően az interdiszciplináris vetületek eredményeit kulturális, gazdasági, politikai kihatásokkal is bírják, mély mélyen ágyazott, kiterjedt veszélyforrásokkal teli társadalmi folyamatok kiindulópontjává válhat.

Mára, magának a biztonságnak, valamint az adott különféle alrendszereknek olyan komplex struktúrájú alakult ki - mind a nemzetközi, mind a nemzeti, mind a szervezeti szinten -, mind az egymásra gyakorolt ​​kölcsönhatásokkal közvetlenebb és erőteljesebb jelleget öltenek. A biztonság fogalma a 21. századra alapjaiban változott meg, amely a változásnak a folyamatában jelentős jelentőségű bővült és összetettebb váltás volt,ma már szakmai közmegegyezés van abban, hogy a biztonságot számos tényező együttes hatását figyelembe véve komplex módon lehet és értelmezni"[2], helyesen a magába fogalta az annak elérését, hogy nélkülözhetetlen teendőket is. Ugyanakkor ez a tény mind nehezebbé teszi annak meghatározását, hogy mi az az biztonság, ezért a fogalom kutatói “nem azt határozták, határozza meg, hogy valójában mi a biztonság, hanem azt, hogy minek a hiánya a biztonság?"[3]

A biztonság dimenziójának átalakulásával, az új környezetben a veszélyhelyzetek új formákban jelentkeznek, az ezekhez való alkalmazkodás az egyik legalapvetőbb, az egyén és a közösség szempontjából a mindennapokat meghatározó, kulcskérdéssé vált. Az alkalmazási módja pedig a tanulás, az a folyamat, amely során az egyén elsajátítja azokat az ismereteket, amelyek képessé teszik, hogy megfelelő válaszokat adjon a modern világ jelentette újszerű kihívásokra. A biztonság tárgykörében végzett tanulási folyamatot nem kell biztonságossá tenni a gondolkodás elsajátításának, amely különböző megjelenési formákat tartalmaz a történelmi korokon átívelnek: „az ember biztonságát fenyegető veszélyek elhárításával tett erőfeszítések hosszú történelmi múltra tekintenek vissza."[4]A biztonságtudatos gondolkodás megtanulása pedig hozzárendelhető, hogy az elvárt szinten fenntartható legyen a társadalmi biztonság, amely elengedhetetlen feltétele a nyugati kultúrában kialakult demokratikus politikai rendszer hosszú távú fenntartásának.

A biztonságtudatosság alapjai - a biztonság és a biztonságérzet

A biztonságtudatos gondolkodás megszületése az emberi lét kezdeteihez vezethető vissza. A természeti lényesen élő ember - egyénként és egy közösség tagjaként is - elsajátította azokat a magatartásformákat, azokat is, amelyek alapvető viselkedési normákat tartalmaznak, amelyeknek mindenki számára elérhető, hogy életben, biztonságban maradhasson az őt körülvevő zordon világban. Az emberek ennek a szocializációs folyamatnak a folyamata, a különböző módon megtanulták, hogy a természet jelenségei és az élővilág milyen sajátos veszélyhelyzeteket idéznek elő, amelyek által a biztonságot devalválják. Ennek a folyamatnak a folyamat képződtek azok a válaszmechanizmusok, amelyek hozzárendelték az embereket a biztonság hosszú távú fenntarthatóságához, ezáltal pedig a stabil, a fejlődés megfelelő társadalmi fejlődéséhez.

A társadalomba szerveződés egyik alapfeltétele - de a korontsem elégséges kitétele - mind az egyéni, mind a kollektív biztonságérzet megléte, a hiány hiánya miatt a közösségi lét az értelmezett veszíti. A biztonságérzet tartalma azonban nem körülírható a biztonság tartalmának ismerete nélkül, amely az emberiség fejlődésével párhuzamosan folyamatosan változik van kitéve. Jelenleg az alábbi hat csoportba - valamint a különféle csoportokba sorolható - a biztonsági megjelenési vetületei:

  • politikai;
  • környezeti;
  • gazdasági;
  • informatikai;
  • társadalmi;

A fenti dimenziók tartalmi összessége alapján definiálható magának a biztonságnak az általánosságban értett fogalma van, amely gyakorlatilag nem más, mint a veszélyektől, valamint a bántódástól mentes, tiszta tiszta, zavartalan, nyugalmi állapot megléte, az az életviszonyok, valamint az egyént körülvevő dolgok olyan rendje és állapota valóságos meg, a zavar kialakulásának és a veszély kialakulásának nincs, vagy csak minimális a lehetősége.

Mindenkinek az egyén vagy a közösség felismeri, hogy az általa körülvevő dolgok, mely esetben rendeződnek olyan állapotban, hogy azok nem jelentsenek rá a veszély veszélyére - vagyis, hogy biztonságban legyenek -, akkor ennek az állapotnak a fenntarthatósága, valamint a meg nem adott esetben az elérése minden abban az esetben törekedni képes. Vagyis a biztonságtudatosság alapja a veszély, valamint annak hiánya közötti különbségek felismerésén alapul. Mindegyik tudatosul a fenti különbség mibenléte, akkor az önvédelmi, valamint a kollektív védelmi folyamatok kialakításának, és azok érvényes érvényesülésének iránti igényes megjelenésének. Fontos leszögezni annak tényét, hogy a veszélyekkel való szembesülés és azok felismerése az esetleges nem egyidőben megy vége a társadalom teljességének vonatkozásában. Egyes egyének előbb, más egyének azonban csak később - egyes esetekben soha - találkoznak bizonyos veszélyhelyzetekkel, így azok a biztonságérzetük szempontjából sem érzik / érezhetik a kockázatokat. A megjelenő aszimmetriából adódik, hogy a társadalmat alkotó különböző egyének az összes különböző csoportba sorolhatók:

  • a veszély bekövetkezési lehetőségektől eltérő élők,
  • a veszélyt még fel nem ismerők,
  • a veszélyes felismerők, azonban válaszkoncepcióval nem elérhetők,
  • a veszéllyel szembeni biztonságot adó válaszmechanizmussal rendelkezők.

A társadalom biztonsági kérdéseinek valójában anomáliamentesítése annál nagyobb eséllyel kivitelezhető, minél jelentősebb a „veszélyes ellen biztonságot adó adó válaszmechanizmussal rendelkezők”, vagyis a biztonságtudatos gondolkodással kapcsolatos rendelkezések aránya az adott rendszerben.

A fentiek alapján meghatározható, hogy minél jelentősebb egy társadalomban a biztonságtudatosan gondolkodók aránya, annál nagyobb az össztársadalmi biztonság, amely a társadalmi törzsvonalak csökkentésével jár az adott politikai rendszer stabilitásának növelésével.

A korábbi megállapítások alapján levonható az a következtetés, hogy a biztonságtudatos gondolkodás egy komplex, interdiszciplináris keretek között megvalósuló fogalom, jelentős tartalmú számos, az adott társadalmi rendszeren belül, annak környezetében keletkező hatásokért, amelyek hatásos változatlan állapotban vannak.

Adódik, hogy az adott állam politikai rendszerében jelen lévő aktorok számára létkérdés és biztonságtudatos gondolkodás mind szélesebb körben történő kiterjesztés, mivel saját legitimitásuk szintjének emelkedését tudják - mintegy áttételesen - növelve. A fentiekből következik, hogy az egyes államok kormányzatai számára ildomos központi szervezésűek, a lehetőségek szerint a társadalom mind szélesebb körű szegmenseire kiterjedjen a biztonságtudatossági programok kidolgozása, azoknak a folyamatos - a legújabb biztonsági kihívások szerint az aktualizált - működtetése. A biztonságtudatossági programok folyamatos, a kihívások megújulásához igazodó megváltoztatása alapvető elvárás.

Megerősíti ezt annak tényét, hogy az egyik legjelentősebb biztonsági kihívásként jelentkező terrorizmus, amely nem más, mint “egy erőszakos, kíméletlen technikája a megfélemlítésnek"[5], és amellyel kapcsolatban megállapítás nyert:a terrorszervezetek módszerei folyamatos kölcsönhatásban vannak az ellenük fellépő nemzeti és nemzetközi szervezetekkel, szolgálatok és egységek által kialakított és alkalmazott taktikai módszerekkel."[6]Vagyis jelentősnek mutatkozik a folyamatos és gyors rugalmasság megléte a biztonságot érintő kihívások területén, valamint az új és újabb veszélyek megjelenése, mivel „a terrorizmus ellen viselt aszimmetrikus küzdelemben új, az eddiginél hatékonyabb eszközöket kell használni a sikerrel.”[7]Az első gondolat alapján pedig, mivel a társadalmak és a környezeti kihívások állandó változásban vannak, és mivel “a fenyegetés nem szűnik meg, csak alakot vált,"[8]Ezért a biztonság fenntartása a piacon foganatosított mechanizmusokkal, valamint azokkal az elsajátítási szolgáltatások programjaival, amelyek megengedhetetlenek. Ugyanis a már sikeresen alkalmazott mechanizmusok az új környezetben sikertelennek bizonyulhatnak, kudarcot vallhatnak, ezért fontos a szem előtt tartani, hogy minden társadalmi biztonságot tevékenykedő egyén és szolgálat a cselekedeteit úgy irányítsa, hogy a társadalmi biztonságtudatos gondolkodást, ezen belül pedig a társadalmi biztonság mind nagyobb kiteljesedését szolgálja.

A fejlett nyugati demokráciák nagy részében évtizedekre visszamutató hagyománya van a biztonságtudatossági programoknak, amelyek többnyire két dimenzióban - állami szervezésben, valamint speciális tevékenységekben szakosodott vállalkozások tevékenysége során kivitelezettek - valósulnak meg. A programokról általánosságban elmondható, hogy azok túlnyomó része még mindig a kibervédelem tárgykörében valós meg, de a biztonság egyéb szegmenseire vonatkozó felkészítők arányának növekedése folyamatos. A siker garantált, ezért a polgári lakosság, valamint az egyes intézmények és vállalkozások döntéshozói teljes bizalommal viseltetnek a biztonságtudatossági programok szervezői és kivitelezői - köztük a rendészeti és a titkosszolgálati szervezetek felé. Bármely pontos mérést nem lehet biztosítani, de a minimális lehetőségek mellett a feltételezhető, hogy azokban az országokban, amelyekben huzamosabb ideig zajlanak a különféle tartalmi bírói biztonságtudatossági programok, azok a politikai rendszer intézményrendszere és a társadalmi aktorok közötti viszonyrendszer kiegyensúlyozott, a társadalmi törésvonalak ritkábbak, magának a rendszernek a stabilitása és legitimálása erősebb.

A biztonságtudatos programok megalkotásának vizsgálata lényegesnek kell tekintenie, hogy azok során a kormányzatok - mint politikai aktorok - egyfajta államépítést hajtanak végre, amelyek folyamatban vannak, részben pedig a Fukuyama által készített felvázoltakkal, amelyek szerint a modern politikai elsődleges feladatok, hogy „megnyirbálja az államnak a választók által legitimált hatalmat, csökkentse annak szerepvállalását."[9]Tehát az állami biztonságtudatossági programok kidolgozása során - a tervezett szereplők elsődleges jelentőségű bírságát a modern, megelőző terrorelhárítási kialakításban, amely egy tudatos, nemzeti és nemzetek feletti szinten valósítja meg gondolkodást és tevékenységet végez - egyfajta központosítási zajlik, amelynél az elsődleges szempont a biztonság és a szabadság egyensúlyának fenntartása. . A túlzott biztonságra törekvés - a biztonsági szabadság szabadságának korlátozása a mivoltból eredő módon - mivel a negatív hatást eredményez az állampolgárok között, akik könnyen úgy érzik magukat, hogy a szabadságukból veszélyesek, akiket nem kell keretek közé szorítani. Ezáltal a szabálytalanság nem pozitív, hanem negatív hatást váltanak ki, vagyis a biztonságérzet nemhogy fokozódna, hanem egy másik típusú bizonytalansági tényező beindító kontraproduktív hatást váltanak ki.

A magyarországi biztonságitudatos programok

Magyarországon a biztonságtudatos gondolkodás gyermekcipőben jár, szerepe a legtöbb esetben még mindig fontos az informatika területén kerül szóba, szervesen az adat- és információ-biztonsághoz kötődően. Ugyanakkor, mint azt már láttam, lényegesen tekintve a biztonságtudatosságra, amely jelentős összetettebb, egyben jóval kiterjedtebb tartalmú író interdiszciplináris fogalom, amely a 21. századra a tudományos diszciplinák teljes vetületét lefedi.

Jelenleg hazánkban elsősorban az Alkotmányvédelmi Hivatal Awareness-programja, amely az etalont, amely valószínűleg a legutóbbi, a korábbi felvázolt kívánalmaknak megfelelő megoldása és a biztonságtudatos viselkedés kialakítása terén.

A hazánkban folytatott biztonságtudatossági programok korántsem tekinthetők egységes, még mindig elégségesek a modern világ kihívásaival szemben a valós társadalmi felkészülés tárgykörében., Holott mind láthatónak látszanak, hogy megjelennek és teret nyertek az új kihívások, a terrorizmus jelentőségének veszélyforrásai szembeni védelmi építészeti mechanizmusok az elsajátításokkal. . Megállapítható tehát, hogy hazánkban - az egyik a nemzetközi biztonsági tendenciák hatása, az új típusú veszélyforrások jelentette kihívások térnyerése párhuzamosan - mind jobban látható jelei mutatkoznak a társadalom különböző szegmenseiben a biztonságtudatos életvitel iránti igénynek.

Összegzés

Az elmúlt néhány évtized során, „a globalizációs folyamatok következtében átrendeződő világhatalmi rend, a felgyorsult pénzügyi-gazdasági folyamatok, a növekvő szociális feszültség és a leszűkült nemzeti szuverenitás nyomán a hagyományos államváltás elérése."[10]Mára az államok felelős kormányzataitól a választási és állampolgárok általánosságban és az egyes speciális szakterületeket érintően is, joggal várják el, hogy azok a rendelkezésükre álló álló lehetőségek legteljesebb kihasználásával arra törekedjenek, hogy a biztonság jelenben való felhasználása valósuljon meg, amikor a jövőben fellépnek. új kihívásokkal szemben felkészülés megtörténjen. Maguk a biztonsági kihívást jelentő veszélyhelyzetek speciális összetetté váltás, a hatékony bekövetkeztetés alapjaiban az a változás, amelyet a feladatnak, a politikai elitnek, a kormányzatnak és az intézménynek végre kell hajtaniuk, mégpedig a hosszú hosszúságú, mivel a lakosság egy hosszú válaszreakcióval ellátott sürgeti, ebből adódóan a kormányok “is azonnali válaszokat várnak az új veszélyekre és fenyegetésekre"[11]a szakértőktől.

Magyarország szempontjából az elsődleges, hogy a 21. század új típusú biztonsági kihívásaira sikeres, korszerű és könnyen alkalmazható válaszok szülők, amelyek nem csak hazánk és szűkebb pátriája, de a komplex európai közösség, ezáltal pedig az egyetemes emberiség biztonságához képesek. Szükséges leszögezni, hogy Magyarországon még mindig a társadalom nagyobb arányú alkotják azokat, akik „a veszélyt még nem ismerik” vagy „a veszélyt felismerők, de válaszkoncepcióval nem rendelkeznek” csoportjának tagjai. Ebből adódóan alapvető fontossággal bír a mind nagyobb társadalmi lefedettséggel működő figyelemfelhívó, valamint válaszmechanizmus oktató, központosított biztonságtudatossági program beindítása és folyamatos működtetése.

 

Bibliográfia

BÁCS Zoltán György (2017): Miért nincs „magányos farkas” Latin Amerikában? Arc és álarc 2017 / 2-3. 191. o.

BODA József - BOLDIZSÁR Gábor - KOVÁCS László - OROSZ Zoltán - PADÁNYI József - RESPERGER István - SZENES Zoltán: Fókusz és együttműködés: a hadtudományi kutatási feladatai. Honvédségi Szemle 2016/3. 3-19. o.

BODA József (2007): A terrorizmus rövid története és az ellene való fellépés lehetőségei. Rendvédelem-történeti Füzetek XIII. évf. 16. sz. 46-51. o.

FUKUYAMA, Francis (2005): Államépítés. Századvég Kiadó. Budapest, 2005. 14. o.

HANKISS Ágnes (2017): Vékony jégen. Arc és álarc 2017/1. 95. o.

KERN Tamás (2010): Katonapolitika: prioritás vagy nem? Egy kormányprogram margójára. Nemzet és biztonság 2010/5. 74–83. o.

PADÁNYI József (2015): „Az aszimmetrikus hadviselés során alkalmazandó eljárások, eszközök és módszerek”. Hadtudomány 2015 / 1-2. 81.

RESPERGER István (2017): A válságkezelés kicsit másképp. Nemzetbiztonsági Szemle 2016/3. 28-48. o.

STUMPF István (2006): Új államépítés. In: Gombár Csaba (szerk.): Túlterhelt demokrácia. Századvég Kiadó. Budapest, 2006. 76-77. o.

VIRÁNYI Gergely (2013): A biztonság-fogalomról másként. www.pecshor / periodika / XIII / viranyi.pdf (letöltve: 2018. 04. 26.)

Jegyzetek

[1]Senior előadó, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Nemzetbiztonsági Intézet, Magyarország, kasznar.attila@uni-nke.hu. 0000-0002-5498-0855 (ORCID - Nyílt kutatói és közreműködői azonosító kutatói és közreműködői azonosító)

[2]KERN Tamás (2010): Katonapolitika: prioritás vagy nem? Egy kormányprogram margójára. Nemzet és biztonság 2010/5. 76. o.

[3]VIRÁNYIGergely (2013): A biztonság-fogalomról másként. www.pecshor / periodika / XIII / viranyi.pdf (letöltve: 2018. 04. 26.)

[4]RESPERGER István (2017): A válságkezelés kicsit másképp. Nemzetbiztonsági Szemle 2016/3. 29. o.

[5]BODA József (2007): A terrorizmus rövid története és az ellene való fellépés lehetőségei. Rendvédelem-történeti Füzetek XIII. évf. 16. sz. 46. ​​o.

[6]BÁCS Zoltán György (2017): Miért nincs „magányos farkas” Latin Amerikában? Arc és álarc 2017 / 2-3. 191. o.

[7]PADÁNYIJózsef (2015): „Az aszimmetrikus hadviselés során alkalmazandó eljárások, eszközök és módszerek”. Hadtudomány 2015 / 1-2. 81.

[8]HANKISS Ágnes (2017): Vékony jégen. Arc és álarc 2017/1. 95. o.

[9]FUKUYAMA, Francis (2005): Államépítés. Századvég Kiadó. Budapest, 2005. 14. o.

[10]STUMPF István (2006): Új államépítés. In: Gombár Csaba (szerk.): Túlterhelt demokrácia. Századvég Kiadó. Budapest, 2006. 76-77. o.

[11]BODA József - BOLDIZSÁR Gábor - KOVÁCS László - OROSZ Zoltán - PADÁNYI József - RESPERGER István - SZENES Zoltán: Fókusz és együttműködés: a hadtudományi kutatási feladatai. Honvédségi Szemle 2016/3. 6. o.

nyomtatás