Dr. Klenanc Miklós LL.M., ügyvéd:

Előadásomban - és ezt tükrözi a címválasztás is - arra kerestem a választ, hogy lehetséges-e a hatályos jogi fogalom, fogalomkészlettel körüljárni a mesterséges intelligenciához, robotokhoz, drónokhoz, önvezető autókhoz stb. kapcsolatban jogi kérdéseket. Ezt a kérdésfelvetést az indukálják, hogy számos szakmai rendezvényen, konferencia találkozhatunk olyan jogász előadókkal, akik - amikor e kérdéseket boncolgatják - abba a hibába esnek, hogy szinte sci-fi íróként mesélnek minél több a jövő kihívásairól, az átalakuló városképről, a radikálisan megváltoztatható technikáról. , ámde annál kisebb tényleges jogi-dogmatikai vizsgálatot folytatnak a kétségtelenül a kapuban kopogtató, talán soha nem látott mértékű változáshoz kapcsolódóan.

Márpedig a jogi kérdések fontossága, azon belül is kiemelt a felelősséghez kapcsolódó, elvitathatatlan. A nap végén az embert mindig az érdekeltebbé, ami a fontos érinti, ez a felelősség vonatkozásában a legjobban tetten érhető, aki mindenki felelős, az fizet vagy a börtönbe megy, vagyis a pénztárcáján vagy a saját szabadságán keresztül érzi tettei következményeit. Talán pont ez a közvetlen kapcsolat miatt immanens része az emberi természetnek a felelősség elutasítása, áthárítása. Ügyvédi praxisomban rendszeresen találkozom ezzel. Egyik megfelelően úgy ügyfelem hibás teljesítéshez szükséges igényeket meg kell erősíteni a szerzői partnerekkel szemben, a megrendelő gépeket nem kell tudni, hogy a paraméterek megfelelő pontosságú gyártást és megfelelő alkatrészeket tartalmaznak. Ez ténykérdés volt (egzakt mérések bizonyítják), amit a vállalkozó nem vitatott. Jegyzőkönyvet kívánunk tehát felvenni, az alábbi szöveggel:

"A Szerződő Felek egybehangzóan rögzíti, hogy a Vállalkozó teljesítése a póthatáridő sem felel meg a Szerződés 2. sz. mellékletében szereplő paramétereket, sem pedig a Szerződő Felek alapját a Megrendelő által az Első Jegyzőkönyvben foglaltak szerint módosított paramétereknek. … A fentiek bizonyítását a hibás teljesítés tényét…"

A vállalkozó a jegyzőkönyv-tervezet szövegét így módosította:

"A Szerződő Felek egybehangzóan rögzíti, hogy a Vállalkozó teljesítése a póthatáridő sem felel meg a Szerződés 2. sz. mellékletében szereplő paramétereknek minden paraméternek, sem pedig a Szerződő Felek alapja alapján a Megrendelő által az Első Jegyzőkönyvben foglaltak szerint módosított paramétereknek egyesének. … A fentiek bizonyítását a hibás még nem kell teljesítés tényét…"

Látható, hogy milyen érzékeny téma tehát a felelősség. Ezért is nagyon fontos, hogy mindazok, akik a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztésekben részt vesznek, tisztában legyenek, hogy miért vonhatók felelősségre. Gyakorik mivel még a szakirodalomban is vannak olyan cikkek, amelyek a felelősséget, a különös büntetőjogi felelősséget (akár szenzációhajhász módon is), eltúlozva mutatják be, amikor pl. arról szól, hogy ha egy teljes mértékben önvezető autó számítástechnikai rendszerrel rendelkezik hackerek feltörik és az autóval bűncselekményt követnek, ezért a programozó büntetőjogi felelősség terheli. Megkockáztatom, hogy a nemzetgazdasági léptékkel mérhető az az innovációs hátrány, amit az egyes jogi kérdések tisztán nem látó mérnökök, fejlesztők, informatikák és szükségletek jóval jelentősebb kockázatkerülő magatartása eredményeznek és félreértések eredményeként. Természetesen nem azt mondom, hogy pl. egy önveztő autót a megfelelő tesztelés sokaságának elvégzéséhez szükséges tömegesen gyártani és kiengedni a forgalomba: a nulladik lépésről, az egyedi, kreatív, innovatív ötlet megszületéséről és megvalósításáról beszélnek.

Amit nem tesznek meg az említett szakcikkek, az az, hogy nem mutatják be a büntetőjognak még az alapvető fogalmi készletet és az alapelvet sem. Így nem térnek ki arra, hogy a tett-büntetőjog és a bűnösségen alapuló felelősség világában nem (csak) a bekövetkezett eredménynek számít, hanem szükég van (egyesek között) arra, hogy a cselekmény okozta összefüggésben álljon az eredménnyel, azaz ne irreálisan távoli legyen az oksági kapcsolat, és a cselekmény „bűnös” legyen: legyen tudati és érzelmi-akarati oldala. Csak ez utóbbit közelebbről megmagyarázva: a büntetőjogi felelősségre vonáshoz alapvetően szükséges az, hogy az elkövető (jelen esetben a programozó) kívánja vagy belenyugodjék tettei következményeibe, azaz pl. szándékosan úgy alakítsa ki a szoftververt, hogy azt egy hacker bűncselekmény elkövetéséhez fel tudja törni. (Ha pedig a törvény által büntetni rendelt gondatlan elkövetésről van szó, úgy vagy a következmények elmaradásában való könnyelmű bizakodás szükséges, vagy az előrelátás elmulasztása az elvárható figyelem, körültekintés hiányában.)

Sokat emlegetett példa, aminek szintén van büntetőjogi relevanciája, az a helyzet, amikor a teljesen önvezető autó (ahol tehát a „vezető” már pusztán utas, semmilyen ráhatása nincs a vezetés folyamatában) egy alagútba befelé halad, az autóban egyedülálló személy tartózkodik, és féktávolságon belül egy ember ugrik elé úgy, hogy pusztán két lehetőség van: az autó vagy az eléugró embert gázolja halálra, vagy az alagút falának megy neki, megölve utasát. A hatályos magyar büntetőjog ezt a helyzetet a végszükség szabályai alapján úgy rendezi, hogy bármelyik legálissá teszi. Ha azonban egy ember helyett ketten ugranának ki az útra, már nem lenne mérlegelési lehetőségek: a büntetés csak akkor biztosított, ha az elhárító cselekvés nem okoz nagyobb sérelmet, mint amennyit elhárítani törekedtek. Azaz, ha két ember élete áll eggyel szemben, úgy a kettő életet kell megmenteni. Kérdés természetesen, hogy ki fog megvenni egy olyan autót, amely egy adott ponton teljesen biztosan a halálba kormányozza utasát?

A polgári jogi felelősség is hasonlóan fontos téma, és maradva az önvezető autók példájánal, érdemes felidézni két nyilatkozatot. 2015 októberében a Volvo vezérigazgatója, Hakan Samuelsson kijelölt: „Teljes felelősséget vállalunk az önvezető üzemmódban használt autóinkért!” Ezzel szemben egy évvel később (és az emlékezetes Tesla-baleset után) Elon Musk, a Tesla vezérigazgatója már úgy vélekedett, hogy ha egy önvezető autó balesetet okoz, akkor ez „az egyéni felelősségbiztosítás körébe tartozik”. Érdekes ez az ellentét, hasonló, ha figyelembe vesszük, hogy teljesen önvezető autó még nincs is piacon. Mekkora változások várhatók hát ha majd megkezdődik a tömeggyártásuk! Logikusnak, hogy a jogalkotó által lesz eldöntendő, hogy a termékfelelősség, a veszélyes üzemi felelősség, a kötelező felelősségbiztosítás napjainkban ismert intézményei mennyiben és miként kell, hogy átalakuljanak a jövőben. Az új kihívások pedig már itt vannak: nem véletlen, hogy az önvezető autók tesztelését az USA-ban előrehaladott, ezért a felelősségkorlátozás és -kizárás az angolszász jogrendszerben a kontinentálishoz más koncepció mentén szabályozta.

Végül szót kell ejteni a gyakran felmerülő kérdésről: vajon mi a robot? Dolog vagy netalán személy? A kérdés annyiban semmiképpen nem valóságtól elrugaszkodott, hogy az Európai Parlament 2017 februárjában elfogadott határozata kimondja: szükséges tisztázni a robotok cselekedeteiért viselt felelősségét és szükséges a mesterséges intelligencia jogképességének és / vagy a robot státusnak a tisztázása is. Ez egy roppant fontos momentum, melyről igenis beszélni kell, és nem lehet róla eleget beszélni, aki egy meggondolatlan döntés következményei beláthatatlanok is vannak. Mert mi is a hatályos jog alapján a jogképesség? Azt jelenti, hogy az illetőnek jogai és követelményei alapján, azt az absztrakt képességeket jelöli, miszerint potenciálisan jogok alanya lehet valaki. Most egy kicsit magam is sci-fibe illő gondolatkísérletet teszek (habár mindez tulajdonképpen már valóság): képzeljünk el egy teljesen önvezető autót, abban a korban, ahol a mesterséges intelligencia már elterjedt, okosvárosokban, okosotthonokban élünk. Autónk tökéletesen jól tudja, hogy estére vacsoravendégeket várunk, és azt látja, hogy a hűtőből kifogyott a bor, így mindig a munkahelyről hazavisz bennünket, online megrendeli a kedvenc italunkat, és útközben megáll a borkereskedésnél, hogy felvehessük a számunkra már előre összekapcsolják a csomagot. De egy nap autónk (miként a Skynet) öntudatra ébred, és úgy ítéli meg, hogy az elkölteni készült összegeket jobbra, a gazdaságosabb felhasználási módra, ha a jármű új fényezést, vagy a szebbet, a divatosabb színt kap, és a kereskedő helyett a megfelelő szervízbe irányítja magát . Ha ekkor egy jogalanyisággal működő gépünk van, aminek tehát még egyszer: jogai és kötelességei lehetnek, ki, mi szorosan eldönteni, hogy a vacsoravendégeink vagy autónk jogai a fontosabbak-e? És vajon nem gond-e már eleve az, ha ez a kérdés (jogi műszóval élve: alapjogok kollíziója) ilyen kontextusban felmerül?

Előadásom célja az volt, hogy bemutassam: a hatályos jog alapján van lehetőség arra, hogy jogi fogalmakat használva vizsgáljuk meg a mesterséges intelligencia terjedésével kapcsolatban felmerülő újszerű kihívásokat. Igyekeztem rámutatni arra, hogy a ma szabályai nem felelnek meg a teljes jelentőségű jövőbe mutató elvárásoknak, szükségszerű lesz módosításoknak, esetenként új alapokra helyezésük. Ebben a jogászban - kollégák, kartársak - felelősség nagy, társadalmi léptékű, mivel egy kicsit mi is a jövő alakítói lehetünk.

(Az AI Forum Hungary 2017. december 8-án megtartott rendezvényen elhangzott előadás rövid összefoglalója)

 

nyomtatás