Tavalyi elemzésünk alapját az adta, hogy egyes arcképfelismerő programok forgalmazói, megalkotói arra vállalkoztak, hogy az alkalmazott algoritmus alapján megmondják, ki vagy kik más veszélyesek, agresszívek, esetleg terroristák. Ismertetésre került az, hogy ezeknek a programoknak a két helyén és a helyükön alkalmazhatók: egyrészt a bűnüldözés más része a biztonsági szektorban (biztonság), - kiemelkedően sok esetben egy az USÁ-ban, más részben a Kínában.

A tavalyi AI Forum Hungary eseménye óta eltelt egy év első felében a brit és az amerikai sajtóban egyre fokozatosabb gyakorisággal olvashatóak, hogy az Mesterséges Intelligencia hogyan szövi át a mindennapi kínai életet és az mindennapi kínai életet.

Részletesen olvashattunk arról, hogy mivel Kínában viszonylag későn alakult az ki, hogy az embereknek bankszámlájuk legyen, az online fizetési mód és a kereskedelem hihetetlen nagy és gyorsaságban nő és nő ezért a nyugati világban szokásos és alapvető pénzügyi megbízhatóság nem tudják a nyugati módszereket és szabványokat mutatni, ezért nem „pénzügyi credit system” van, hanem úgy úgynevezett „social credit system”. Ez a pénzügyi megbízhatóságot, az erkölcsi megbízhatóságot keresztül, az az erkölcsi megbízhatóság alapján, hogy próbálja megállapítani. Nem a pénz felől van megbízhatóságunk feltérképezve, hogy pontosan és időben fizetjük a jelzáloghitelt, a banki törlesztő részleteket, a közüzemi számlákat, a parkolási büntetést - hanem az általános emberi magatartásunk és viselkedésünk alapján vonják le egy következtetést arra, hogy nézzük, hogy a pénzügyi terület van-e olyan megfelelően jól fogunk teljesíteni, ezért megnyilvánulhatunk egy hitel vagy egy nagyobb pénzügyi tranzakcióval.

Mit jelent ez a „szociális kreditrendszer”? Azt jelenti, hogy az egyes kínai állampolgár valamilyen rendszernek tagja, ebben a rendszerben rögzített a cselekvése, adatait: kik a családtagjai, barátai, ismerősei, azok vesznek-e ilyen hitel rendszerben, ott milyen az osztályzatuk.

Az illető kínai mit, mikor és hogyan kell csinálni - a tényleges információs szerzés nem erőszakosan látható vele szemben, hanem a digitalizáció és a Mesterséges Intelligencia mindennapi eszközei által, nagyobb mértékben önkéntesen. Az illető okostelefonján keresztül, arra az alkalmazásra letöltve telefonál, fizet, böngésző oldalakat, rendel árukat és szolgáltatásokat - egyszóval éli az életet. Mindehhez hozzáférése van annak a „credit rendszernek”, amely alapján ő azt akarja, hogy referenciája legyen az áruk és szolgáltatások igénybevételéhez. Minél több adat van róla, annál jobban fel kell őt és életét térképezni, biztosan lehet benne meghatározni, hogy „megbízható” személy. Lehet hogy az egyén úgy általábannem úgy, hogy ennyire „átlátszó legyen”, de tulajdonképpen nem ellenzi, mert ezért, ha mindennapi élete minél egyszerűbb és könnyebb lenne, ha sok mindent megtehetne.

Mindez a sok adat nem csak a privát szférában gyűlik róla, hanem az közösségi / köz szférában is: ahányszor átmegy a gyalogos átkelőn, ahányszor vonatra, repülőre, metróra szállít, ahányszor egy biztonsági kamera rögzíti a mozgását, minden egyes nyomást (adatot) hagy maga után. Ezek az adatok, mondjuk az arcképfelismerő rendszer segítségével összefoglalhatóak és a személyi okmányokon keresztül egypontosan szervezhetőek.

2018 első felében tehát az angolszász sajtó sok olyan példát hozott fel, amikor a „rendszer üzemeltetője”, egyszerűen fogalmazva a „cenzor” úgy döntött, hogy az adott személyt egy adott helyzet korlátozza: nem csak felfüggesztve, hanem teljes mértékben törli az adott személy hozzáférését a saját közösségi oldalához, minden adatával, információval együtt (képek, ismerősei telefonszámai, címei), mert a információ információ nem „megfelelő”, „sérti a közerkölcsöt, mert nem megfelelő életmódot propagál”. Nem kap social creditet, vagy csak alacsonyat, mert naponta 10 órát játszik az Xbox-on vagy Ps4-en, game-el, így nem tekinthető egészséges személyiségnek.

Az, aki jegy nélkül utazik a vonaton vagy egyéb, nem megfelelő magatartást tanúsít, kizárható az utazásból. Ismerjük ezeket a feltételeket, akár a budapesti buszjáratokon is olvashatóak ilyen rendelkezések, de ha ezeket az adatok összekapcsolásával egy egész ország területére alkalmazzák, elképzelhetővé változtatják a hatást.

Mindez tovább fokozható, ha több különböző rendszer adatait soroljuk össze, tagoljuk be, válogatjuk le az egyénre - a különböző szempontok szerint összegyűjtött információ egy csomópontba kötve tökéletes ellenőrzést jelent az egyén élete felett, főleg akkor, ha figyelemmel vagyunk arra, hogy mindennapi életünket kifejezzük okosabb városokban éljük, egyre jobban körülvéve a Dolgok Internetes Rendszerétől (Internet of Things).

A nyugati híradások elrettentésként ismerték azt, hogy Kínában ugyan a jelenlegi vezetés a „jogi alapú adatfelhasználás” -tűz ki célul, amely ez nem jelenti a „jogállamiságot” a „jogállamiságot” -t, amely Kínában a jogszabályokat a párt apparátusa hozza így az, hogy kiről és milyen módon lehet rögzíteni, gyűjthető, hogy hogyan és miként jelentheti meg az adott esetben a megfelelő jogokat, a nyugati mércével vett jogszerűségeket nem biztos, hogy megfelelnek.

Egyöntetű volt a megállapítás, hogy igen, mindez a lehetőség, ha államikézben összpontosul és főleg, ha nem megfelelő állami kézben összpontosul, akkor annak rossz vége lehet, az egyénre és a szabadságjogaira nézve.

És akkor többet másra kezdtek a felszínre kerülni azok a híradások, amelyek nem Kínából, hanem a nyugati világból jöttek, ahol adataink, digitális lenyomataink nem állami tulajdonú magán kézben vannak.

A 2016az amerikai elnökválasztás kapcsán került előtérbe a hírek manipulációjáról szóló kérdés, a „fake news” kérdése, ezek hatása és hatása a politikára, az egyes választásokra. Az átlagos online térben is élő, digitalizáltan is tevékenykedő állampolgár sajnálattal vette ezt tudomásul, azt gondolta, hogy álhírek, hazugságok mindig vannak és lesznek is.

Majd 2018 márciusában derült arra fény, hogy a Facebookon élt életének felhalmozott jelentőségét meg kell értenie a továbbfejlesztett 3.személynek felhasználásával, tanulmányozásával, analízisével. Ez volt a Cambridge Analytica esete, ahol először változott nyilvánvalóvá és rögzítetté az ember fejében, hogy online tevékenységet nem folytatott, hogy csak nyomot hagy - és adott esetben a régi dehonesztáló fotóink nem törölhetők - hanem ezt a nyomot, adatot valakik összegyűjtik és tudják, felhasználják - akár. kereskedelmi céllal is.

2018 májusában közölték azt a hírt, hogy a brit bevándorlásügyi hatóságnál használt algoritmus helytelenül jelölt meg tömeges személyeket, akiket a bevándorlási hatóság kiutasított az országból.

2018 május 25-én lépett életbe az Európai Unió területén a GDPR-szabályozás, amely komoly előkészületeket igényel elvileg, csak az utolsó hetekben csak akkor valós és nyilvánvaló.

2018 májusában minden valamirevaló európai tévé, rádió, online és nyomtatott média a GDPR szabályozással foglalkozik így az átlagos állampolgár, az egyszerű Facebook használó is lassan megértette, hogy egy kisebb fajta tévedés él. Az átlagos felhasználó azt gondolta, hogy a közösségi oldal használatakor egy ingyenes, kvázi közszolgáltatás veszélyes, ami azért bizalmasan van kezelve. A zárt csoportjában megjelenő tartalmat csak a zárt csoport tagjai olvashatják. Tevékenysége a sajátja, törli amit akar, személyre szólóan meg tudja határozni a beállítást. A GDPR előírások hosszantartó és többoldalú elemzése és a közösségi oldal változékony gyakorlata miatt az egyszerű felhasználói tudósítás, hogy a használati díjmentes, de ennek ára van.

Adataival, életével fizet.

Konkretizálódott mindenkiben, hogy minden választás, leírt betű, megosztott fénykép nyomot hagy. Ez a nyom, az adat az üzemeltető általi megszerzése, birtoklása - határozatlan idő és minden egyéb keret, szabályozás nélküli birtoklása és használata az ára a közösségi oldal használatának. Adott esetben adatainak 3. fél szinten, az ellenérték fejében való átadással, elemzéssel - majd ezen az adatokon alapuló hirdetések elhelyezésének lehetőségével, valamint az ellenérték fejében.

A Cambridge Analytica a pénzért átadott adatok után 2018 szeptember a hír, mely szerint egy illegális behatolás során a Facebookon 50 millió felhasználó adataihoz férhettek hozzá. Ez a hír a teljesen nyilvánvalóvá vált változik a valóság: ingyenes és önkéntesen megszerzett adataink egy másik más profitot termelnek - hozzájárulása nélkül, más részben ugyanezek az adatok törzskönyvének védelme, akár tisztességtelen célból és módszerrel is elérhető és használható, használható. Mindez az adott begyűjtő magáncégtől függ, mely nem áll állami vagy köz szabályozás alatt.

Ezen híradások után kezdett jelentősége legyen azoknak az Amerikai Egyesült Államokban zajló, nevezhetnénk „marginális” vitáknak, amelyek mindegyikének jogvédő szervezeteinek kezdeti nevesülnek az arcképfelismerő rendszerek használatáról. Lassan kerültek egymás mellé az események, amelyek a magyar közönség szemszögéből nézve lehet, hogy érdektelenek:

A teljesség igénye nélkül említhetjük meg, hogy

a Facebook-ra 2017 decemberében bevezetés az automata arcképfelismerést oldalain,

2018 januárjában a Microsoft együttműködést kötött az ICE-al az USA bevándorlási hatóságával,

2018 februárjában egy másik nagy cég a Palantir miatt be az arcképfelismerés használat New Orleans -i rendőrséggel,

2018 áprilisában a Google alkalmazottak írtak peticiót a MAVEN projekt ellen,

2018 júniusban a Facebook és az Amazon alkalmazottak külön-külön tiltakozása az arcképfelismerő programok rendőrségi felhasználása ellen, a Microsoft alkalmazói pedig az ICE-al való együttműködés megszüntetését követelték.

Kiderült, hogy az ICE-nál algoritmus állapítja meg ki kaphat belépést, utasítható el / ki az országból.

A hab a tortán az az esemény volt, amikor az Amazon arcképfelismerő programja az amerikai törvényhozás 28 tagjának kilétét állapította meg tévesen.

Az információk alapján szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes emberek élete felett kialakult / kialakult kontroll nem attól függ, hogy egy autoriter, egy antidemokratikus politikai vezetés kézzel összpontosul-e - hanem hogy maga a technológia engedi ezt meg, csak kényszeríti ki, hozza létre a totális felbontást és ellenőrzést - és mindez, ha magán kézben van éppen úgy korlátozza jogainkat, törli el a magán, privát szférához való jogunkat.

A nyugati világban az, hogy az információs adat egy magán cégkezelő van, amely azt jelenti, hogy egy adott cég belső szabályzata, vagy csak a cég vezetése dönti el milyen adatot és hogyan gyűjtenek, miként elemeznek, adott esetben mit tesznek ki az internetes oldalról. - mivel ez a cég belső „üzleti” szférájához tartozik senki sem kényszerítheti ki ezek kiadását, nincs felette állami kontroll. Erről mindig az az angol történelemben lezajlott esemény jut eszembe, amikor a király koronázására a feleségét nem engedték be, mert az egy „private event” volt, ahova csak meghívóval lehet bemenni - és a király feleségének (aki ugye queen consort lett a koronázás után) , nem adtak meghívót, mert rosszban voltak egymással.

Tulajdonképpen így van ez az adatgyűjtéssel is. Ez egy 'private event' - nem szólhat bele senki, azt csinál az adattal, ami a cégem, a profitom jó nekem. Vagy ha Kínára nézünk, akkor ott azt csinálok vele, ami a hatalmam megtartása fontos vagy fontos.

Lassan tehát kialakult azt az egyetértést, hogy szabályozás szükséges. A kérdés a hogyan.

Az egyes Tech cégek nagysága miatt mindenki rögtön az antitröszt törvények alkalmazására gondol.

Kezdetben az Apple és a Microsoft ez ellen védekezett, hogy egy új ipar jött létre, egy olyan, amit bárki bármikor egy garázsból is egy feje tetejére állíthatatlan, nem lehet monopóliumról beszélni. Több monopóliumellenes eljárás indult a Microsoft ellen az 1990-es években, amely védekezett ezekben az eljárásokban közben a Google meghatározó álláspontjára került az internet felett, a döntéshozók azt látták, hogy a piaci szabályozás működik, nem kell új jogszabályokat létrehozni. Közben a Google monopóliumot szerzett az internetes keresés a „keresés felett”, a Facebook a közösségi oldalak területén, az Amazon pedig az internetes kereskedésben.

Újból felmerült az anti-trust szabályok alkalmazása, most a Tech cégek védekezése azon alapul, hogy „éri-e hátrány” a fogyasztót (do szenvednek ügyfelek)?

Itt ér össze a jogi és morális kérdés. Hogyan határozzuk meg a hátrányt, a szenvedést? Az ár felől nem lehet megközelíteni a kérdést, mivel a szolgáltatások ingyenesen vehetők igénybe. De ér-e hátrány azzal kapcsolatban, ha az elégtelen biztonsági megoldások miatt adatainkat ellopják? Ha életünk minden mozzanata feltérképezhető, kiszámítható lesz? Időnk és figyelmünk állandó megosztása, elfoglalása vajon hátránynak fogható fel?

Miközben az állampolgárok ezeken a kérdéseken gondolkodtak egyre több hír jelent meg a Facebook kifogásolható etikai és morális magatartásáról, amely lassan az egész ipar jó hírnevét kezdte / kezdi kikezdeni. A verseny jelentős éles így könnyen a versenytársak kezdtek felszólalni a szabályozás alapján, nehogy morális kérdések alapján alakuljon ki felháborodás az egész iparág tönkre tegye.

Mivel a Kaliforniában 2018 júniusában bevezették a The California Consumer Privacy Act-ot valóssá változott a veszély, hogy a szövetségi szabályozás híján az egyes jelentőségű lehetséges esetleges bevezetési szabályokat kezelhetetlenné teszik a rendszert, így a Microsoft vezetése 2018 júliusában, majd 2018. októberében már mind az Apple vezetését , mind a PR válságba került a Facebook vezetése sürgette az európai GDPR szabályozás hasonló amerikai szövetségi szabályozás, mint a legkevesebb rossz bevezetés.

Itt tartunk most tehát és várjuk, merre mozdul az amerikai szabályozás: egy európai stílusú GDPR felé, ami a legkevésbé rossz, vagy kialakult egy teljesen más, ma még előre nem látott rendszert, amely adott esetben éppúgy globálissá vált, mint maga az internet és annal használni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

nyomtatás