2020. május 2. - dr. Martony Ágnes

Nagy-Britanniában először 2020. május 5-én fogják kezdeni használni a korona vírus járvány megállítására kifejlesztett alkalmazást. A helyszín: Isle of Wight, viszonylag kisszámú lakossággal - az applikációnak a teljes brit lakosságra való kiterjesztése ennek a próbaüzemnek a sikertől függ.

A világ számos országában van és volt kisérlet arra, hogy egy ilyen alkalmazást létrehozzanak és alkalmaznak a vírus terjedésének megelőzésére, a már fertőzöttek azonosítására, a karantén elrendelésére, a fogantatásra.

Hozzáértők szerint egy ilyen alkalmazás akkor sikeres, ha azt nagy számban töltik le, Nagy-Britanniára vetítve ez a mobil telefonnal rendelkezők 80% -a, valamint a teljes lakosságból 56 millió ember feltétel. A szkeptikusok szerint egy ilyen alkalmazás hátrányai hozzátartoznak az időseket és a szegényebb anyagi helyzeteket az élőketől - mert az alkalmazás letöltését és használatát megkívánják a mobiltelefonok a drágább és a modernebb tipusok közé tartoznak: Bluetooth technológiát használnak, ami csak a funkciók használatának mobiloknál nincs meg, vagy az ugyan okos telefon kategóriába tartozó, de az öt évnél régebbi modelleknél technikai nehézség okok (az elem kicsi kapacitása miatt).

A Bluetooth technológiára épülő alkalmazás előnyeiként említi, hogy minden egyes mobiltelefon egy anonizált ID számot kap. Amikor az egyes telefonok meghatározott közelségbe kerülnek egymástól kb 10 perc időtartamra akkor a Bluetooth rendszeren keresztül összekapcsolódnak, lementik egymás azonosító számát. 

Ahhoz, hogy valaki fertőzöttségéről tudomást szerezzünk szükségesnek, hogy az illető a saját telefonján elérhető alkalmazás közönségét, hogy megbeszélték az érzéseket magukat - és ennek alapján kerüljenek a rendszerbe, amely majd értesítéseket küldjön a többi mobilnak, hogy az előző kapcsolatai között legyen a személyiség volt / jelent meg. Itt meg meg az első kényes kérdés - hogyan jut el a személyes telefon elmentett bejelentés a betegségről másokhoz. 

További kérdés szükséges-e egy központi adatbázisba történő eljuttatni az adatot, és ha igen, milyen úton és módon - onnan hogyan kell tovább tovább adni az összes többi letöltött alkalmazáshoz? Egy ilyen információs rendszer ezer helyen lehet sérülékeny mind

Az alkalmazásnál jelenleg két fő irányzat van az azonosítás. Az Apple és a Google által kifejlesztett modell szerint az információ csak az egyes készüléken tárolják - ezt a megoldást választotta az USA, Ausztria, Németország, Észtország, Írország. A másik megoldás szerint az információ egy központi adatbázisba kerül - ezt a fejlesztési alkalmazást Nagy-Britannia azzal az indokkal, hogy így hatékonyabban lehet a járványügyi intézkedéseket leginkább és a jövőben is koordinálni kell.

Az alkalmazással kapcsolatos felvetett kérdések közé tartozik, hogy a siker mindig és mindenkor a személynek kell-e lennie a telefonnak, mindig bekapcsolva. Kérdés az is, hogy kell-e a helymeghatározásra alkalmas jelzőrendszert jól bekapcsolva tartani.

A technológia oldaláról is felmerülnek kényes kérdések. A Bluetooth hullámok a fizikai falakon is áthatolnak, olyan személlyel való kapcsolat kapcsolat kerül rögzítésre kerülhet, amely a valóságban nem történik meg - ha például a szomszédunk lesz beteg, akivel nem a valóság valóságos fizikai kapcsolata van, mégis szorosan a rendszer rögzíti, hogy termékeny legyen álltunk kapcsolatba, önkéntes karanténba kell vonulnunk.

Az applikáció anonimitása lehetővé teszi a tisztességtelen tevékenységeket, de akár bűncselekmények elkövetésére is. Mivel nem a személy állandó azonosítás alatt, hanem egy tárgy, ennek a tárgynak a helye / helyzete határozza meg a személy cselekvési lehetőségeit, esetleg kötelező elvált tevékenységet. Előfordulhat, hogy egy fertőzött szándékosan megy el egy helyre a telefonjával, ahol majd az összes ott van a jelenlévő, amely értesíti a rendszert, hogy önkéntes karanténba kell vonulnia - mindenki másként is biztosan tudja az anonimitás miatt ki van a „valódi fertőző személy” - csak akkor a mobilnak van azonosítója. Igy nem csak az fordulhat elő, hogy valaki szándékosan fertőz, majd beazonosítja, hanem az is, hogy egy „illetéktelen személy” mellett meg valahol egy fertőzött személyhez közönséges mobillal, ennek alapján az ottlévőkkel szemben elrendelik a kényszerintézkedéseket - képesek nem tudni, hogy ki volt az illetékes. személy. Az ilyen cselekedetek alkalmasak a gazdasági életben károkat okozni azzal, hogy azokkal az üzletekkel, hivatásokkal, versenytársakkal kell zárni, munkaerővel, vásárlókkal, üzletfelekkel szemben kell elrendelni a kényszerintézkedéseket. Kézzel foghatóan merül fel az anonimitás követelményeinek ütközése a beazonosításra való képesség képességével.

Az alkalmazás használatának gyakorlati kérdése merül még fel, hogy a munka előírhatja-e ennek szükségszerű használatát a felhasználók számára, valamint a kérdésre, hogy a tömegközlekedési járművekre, az utazások alkalmával mikor és mikor kell kicsodálni és ebben az esetben szükséges-e (kötelező-e) a helymeghatározásra alkalmas rendszer bekapcsolása.

Összességében látható, hogy az alkalmazás sikere a társadalom túlnyomó részének használatával, mind a „magánélet” kérdéseivel szemben az alkalmazás igénybevételével, így annak egész értelmével és sikerével. A kétkedők rámutatnak arra, hogy ha egyszer megadjuk a jogot arra, hogy állandóan megfigyelés alatt álljunk, azt később már sikerrel nem szoríthatjuk vissza. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a megfigyelés egy állami / központi rendszer vége, vagy az adataink egy mega nagyságú magán cég cég összpontosulnak. 

nyomtatás